A sóvárgásnak ára van…

Az amerikai Tudományos Akadémia lapja közölte egy vizsgálatot, mely szerint a sóvárgás tudatállapotában még azok az emberek is engednek a kísértésnek, akik számára egyébként fontos az egészséges táplálkozás. Mint kiderült: ilyen állapotunkban a sóvárgott étel nagyobb adagjáért aránytalanul többet vagyunk hajlandók fizetni.

Az idegkutató és humán döntéshozatalt tanulmányozó szerzők, Anna B. Konova és munkatársai célja az volt, hogy azonosítsák azokat az akadályokat, amelyek az egészséges életmód útjában állnak. Mint tanulmányukban (The computational form of craving is a selective multiplication of economic value, Proceedings of the National Academy of Sciences) írják, eredményük azt bizonyítja, hogy még azok az emberek is elfeledkeznek az egészség fontosságáról a sóvárgás tudatállapotában, akik igyekeznek egészségesen táplálkozni, mivel felerősödik bennük a kísértést jelentő, egészségtelen étel értéke az egészségesebb választásokhoz képest. A sóvárgás, ami állandóan jelen van napi életünkben, igen speciális módokon tud minket rávenni arra, hogy megszerezzük a múltban minket már kellemes érzéssel eltöltő dolgot, még akkor is, ha az adott dolog jelenlegi egészség-céljainknak nem felel meg.

A kutatók szerint napjainkban számos szektorban – marketing, pszichológia, közgazdaságtan, orvostudomány – egyre nagyobb érdeklődés övezi azt, hogy hogyan befolyásolják pszichológiai állapotaink és élettani szükségleteink fogyasztói magatartásunkat. Különösen sokan kutatják a sóvárgást, amiről régóta tudjuk, hogy egy olyan tudatállapot, ami közreműködik a függőségben, és az elmúlt években az is bebizonyosodott, hogy hozzájárul az evéssel kapcsolatos betegségek és az elhízás kialakulásához. Mindazonáltal, teszik hozzá a kutatók, egyelőre keveset tudunk a sóvárgás természetéről, továbbá annak választásainkra és viselkedésünkre gyakorolt hatásairól.

A vizsgálat során a kutatók többféle kísérletet is végeztek

Először felmérték, hogy a kísérletben résztvevő személyek mennyit fizetnének a különféle ételekért, ezzel párhuzamosan arra is rákérdeztek, melyik a kedvenc egészségtelen ételük. Ezt követően egy a tudományos kutatásokba bevett módszer segítségével különféle ételek esetében előidézték a „sóvárgás állapotát”. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy egy számítógépes program arra utasította őket, hogy keressenek meg egy letakart tálcát a helyiségben, nyissák ki az azon talált dobozt, vegyék ki belőle az adott élelmiszert; a több érzékszervet bevonó kísérletben ezután ki kellett csomagolni az élelmiszert (pl. csokiszelet, sajt, kóla, köztük egészséges ételek, illetve az illető kedvenc egészségtelen étele), le kellett belőle törni egy darabot vagy pohárba kellett önteni, meg kellett szagolni, majd kóstolás nélkül, a legutóbbi hasonló étel fogyasztásának emlékképét felidézve el kellett képzelni az ízét és a textúráját, majd vissza kellett tenni a dobozba, és letakarni. Ezután a tesztalanyoknak pontozniuk kellett az adott étellel kapcsolatos saját sóvárgásuk mértékét, pontozniuk kellett, hogy milyen intenzívre sikeredett a fantáziagyakorlat, illetve meg kellett mondaniuk, hogy mennyit fizetnének 5 dolláros keretükből, ha azonnal megehetnék a sóvárgott ételt.

Mint kiderült, az emberek sokkal többet fizetnének egy egészségtelen ételért, miután így – egy fogyasztási emlék előhívásával – felkeltették bennük a sóvárgást, mint pár perccel korábban, még akkor is, ha ugyanolyan éhesek voltak – és ugyanolyan éhesnek értékelték magukat –, mint a sóvárgást beindító feladat előtt. A kutatók hozzáteszik: ez azt bizonyítja, hogy az éhség és az étel utáni sóvárgás – legalábbis részben – két különböző dolog. Más szóval: a csokiszelet utáni sóvárgás nem tesz éhesebbé, a vágy speciálisan az iránt az egészségtelen étel iránt nő meg, ami iránt a sóvárgást létrehozták (és néhány nagyon hasonló másik étel iránt).

Sóvárgás:  az étel mérete és ára között is van összefüggés

Ha valakiben a fantáziagyakorlattal nem sikerült intenzíven előhívni az étellel kapcsolatos memóriát, hiába volt kitéve a kísértésnek, nem növekedett meg benne a sóvárgás, ami felveti, hogy lehetséges védekezni a sóvárgást kiváltó manipulációval szemben.

Ha a kísérlet során a sóvárgást egészséges étellel kapcsolatban hozták létre, a tesztalany a fantáziajáték után ekkor is többet volt hajlandó fizetni az adott étel elfogyasztásáért, mint előtte, ugyanolyan éhségi szint mellett, azonban a növekedés aránya jóval kisebb volt, mint egészségtelen, nagy kalóriatartalmú étel esetén. Az is kiderült, hogy azok, akinek nagyobb a testsúlyuk, alapesetben – még a sóvárgás felkeltése előtt – is többet hajlandók fizetni az egészségtelen ételért, azonban a kevésbé finomnak értékelt egészségesért nem.

További érdekességként fény derült a sóvárgás, valamint az étel mérete és ára közötti összefüggésre is: az emberek hajlandók aránytalanul többet fizetni a sóvárgott étel nagyobb adagjáért.

(Szerző: dr. Kazai Anita; www.merokanal.hu)