„Lélekemelőnek” nevezte Professzor Dr. Martos Éva, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem rektori főtanácsadója, az OÉTI korábbi főigazgatója a 2022. október végén lezajlott OGYÉI-konferenciát záró kerekasztal-beszélgetést.
A Miháldy Kinga által moderált, személyes hangvételű beszélgetés résztvevői a legkülönbözőbb területeken (kormányhivataltól kezdve az oktatáson át az élelmezésig) dolgozó dietetikusok voltak, akiket egyvalami biztosan összeköt: a szakmájuk iránti elhivatottság és az emberekért való tenni akarás vágya.
A beszélgetésen elhangzott kérdésekre páran közülük írásban is válaszoltak. Ezeket a válaszokat közöljük most (változtatás nélkül), hogy ízelítőt adjunk abból, milyen sokszínű ez a szép szakma, milyen sikerekre és kihívásokra számíthat, aki kitanulja.
Antal Emese
dietetikus, szociológus (Magyar Táplálkozástudományi Társaság)
Miért ezt a szakmát választotta? Kérjük, mutassa be röviden szakmai területét.
Szinte véletlenül történt, mivel korábban az orvosi egyetemre készültem. Amikor a főiskolán egy ösztöndíjjal lehetőségem nyílt eljutni Finnországba, megszerettem a szakmámat. Ott láttam, hogy a dietetikusnak a prevencióban is óriási szerepe van, és nagy ráhatással tud lenni az egyénre, melynek révén a társadalom egészét befolyásolhatja.
Mik a legnagyobb kihívások a szakmai területén?
A legnagyobb kihívások egyike a „mondvacsinált” táplálkozástudósokkal, kóklerekkel szembeni fellépés.
Többek között ennek érdekében is kell jól kell kommunikálnia a dietetikusnak, de e mellett is számos területen tudással, tapasztalattal kell rendelkeznie.
Mindezek hozzásegítik ahhoz, hogy ez a hivatás még inkább elismert és elfogadott legyen, akár az egészségügy szereplői, akár a lakosság körében.
Melyik a legkedvesebb szakmai sikere?
2007-ben sok munka végén sikerült elérni, hogy az étkezési normát jelentős mértékben megemeljék, ez akkor napi 550 Ft-ot jelentett. Azonban ugyanilyen kedves számomra a számos elvégzett kutatás, a sokszínű programok, mint például a road-showk, a Diet-tea események, melyek angol nyelven zajló kötetlen rendezvények voltak.
A jövő dietetikája – mit vizionál, merre tart, merre kellene hogy tartson a dietetikusi hivatás?
A jövő a személyre szabott táplálkozásé! Egyre pontosabb ismeretekkel rendelkezünk majd arról, kire milyen hatást gyakorolnak az egyes élelmiszerek, a genetikai markerek alapján pedig a kockázatok súlyát is csökkenthetjük. A közeljövőben viszont még az interneten, közösségi médiákban kell erősíteni a szakma hírnevét.
Csajbókné Dr. Csobod Éva
egyetemi adjunktus (Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar);
Miért ezt a szakmát választotta? Kérjük, mutassa be röviden szakmai területét.
Pályaválasztásom a véletlen műve. Egészségügyi területre szerettem volna menni érettségi után. A dietetikáról nem tudtam sok mindent, de szépen csengett a neve. A főiskola alatt az élelmezés jobban vonzott, mint a terápiás dietetikusi terület. Végzés után szerettem volna tovább tanulni. Meg volt a helyem az egyik kórházban, ahol dietetikusként dolgozhattam volna, de nem támogatták az elképzelésemet. Az élelmezésvezetői munka szembe jött egy álláshirdetés formájában. Az iskolai élelmezés nagyszerű terület volt, mert rendszerszinten átláttam azokat a gazdasági folyamatokat is, amelyek túlmutatnak az élelmezésen. 10 év gyakorlat után kaptam az oktatás lehetőségét, ahol szintén az Élelmezési menedzsmenttel foglalkozhatok.
Mik a legnagyobb kihívások a szakmai területén?
Az oktatásban azt érzem nagy kihívásnak, hogy megszerettessem a hallgatókkal ezt a területet. A legtöbben dietetikusként képzelik el a jövőjüket, nem igazán értik, miért van szükségük pl az üzemi gépek ismeretére. Azonban eddig sikerült rövid idő alatt meggyőzni a hallgatókat, hogy egy üzem működésének ismeret nélkül nem tudja azt a dietetika, bármely területét nézve, szolgálatába állítani.
Melyik a legkedvesebb szakmai sikere?
Amikor az első végzett , élelmezésvezetőként dolgozó hallgatóm azt mondta, hogy igazam volt,és már megértett sok mindent, amit mondtam az órákon.
Nagyon jó látni azokat, az élelmezésben sikeresen tevékenykedő kollégákat, akiknek én adhattam át az alapokat.
A jövő dietetikája – mit vizionál, merre tart, merre kellene hogy tartson a dietetikusi hivatás?
Szeretném, ha a prevenció még nagyobb hangsúlyt kapna. A dietetikusok, mint hiteles szakemberek még inkább bekapcsolódhatnának, szervezetten az oktatásba, adott esetben a tanácsadásba. Az élelmezésvezető dietetikusokat is be lehetne ebbe vonni, hiszen adott esetben ott vannak az intézményekben, a gyermekek ismerik őket. Az emberek nem csak akkor gondolkodnának dietetikusban, ha már baj van az egészségükkel.
Jónás-Bialkó Tímea
dietetikus (Nógrád Megyei Kormányhivatal – Nemzeti Népegészségügyi Központ)
Miért ezt a szakmát választotta? Kérjük, mutassa be röviden szakmai területét.
A családomban szinte mindenki az egészségügy valamely területén dolgozik, így számomra is egyértelmű volt, hogy ebbe az irányba indulok. Érettségi előtt 2 évvel lehetett, amikor egyszer meglátogattam anyukámat a kórházban, az új irodájában, és végigsétálva a folyosón elmentem egy ajtó előtt, ahol a Dietetika Szolgálat felirat volt. Akkor még nem tudtam, mit is csinál egy dietetikus, így utána néztem, beszéltem helyi dietetikusokkal, és éreztem, hogy ez lesz az én utam.
Mindenképpen klinikai dietetikusként szerettem volna elhelyezkedni, így a területen kezdtem el dolgozni, de nagy csalódás volt, úgy éreztem, nem jó helyen vagyok. Sorsszerű volt, hogy pont ebben az időszakban kaptam egy lehetőséget a Nógrád Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztályától, ahol egészségfejlesztési és élelmezés-egészségügyi területen kezdtem el dolgozni – és dolgozom most is.
Az egészségfejlesztési munka során számos területen tudom hasznosítani a tudásomat: általános és középiskolás diákoknak tartok előadásokat és foglalkozásokat a táplálkozással is összefüggő témákban, ezen felül szűrőprogramokon veszek részt – többek között a Nemzeti Népegészségügyi Központ által biztosított szűrőbuszokon –, ahol a tanácsadás mellett Inbody készülékkel testösszetétel mérést is végzek, illetve más szervezetekkel együttműködve tartok előadásokat a lakosság számára. Az élelmezés-egészségügyi szakterületen leginkább a területet érintő jogszabályok (pl.: 37/2014 EMMI Rendelet, 2011. évi CIII. törvény stb.) betartatása, és ennek ellenőrzése a feladatom. Ezen felül igyekszem segíteni a közétkeztetőket az őket érintő szabályozások értelmezésével kapcsolatosan, akár gyakorlati tanácsokkal is. Ennek érdekében – a pandémiás időszakot megelőzően – kollégáimmal közösen megrendeztük az első Közétkeztetési Konferenciát a megyénkben, ahol a szakterületen dolgozó szakemberek, köztük számos dietetikus is előadást tartott. Amennyiben a gazdasági helyzet megengedi, reményeim szerint a jövőben lesz még lehetőségünk megtartani a konferenciát.
Mik a legnagyobb kihívások a szakmai területén?
Az egészségfejlesztési munka a pandémia alatt szinte teljesen leállt, hiszen nehezen tudtuk tartani a kapcsolatot a lakossággal, a járvánnyal kapcsolatos ügyintézés pedig minden energiánkat lefoglalta. A jelenlegi energiaválság szintén kihat a munkánkra, továbbra is lelkesek vagyunk, tele ötletekkel, de a kormányhivatal aktuális helyzete meghatározza lehetőségeinket.
Melyik a legkedvesebb szakmai sikere?
Számomra hatalmas elismerés, hogy bekerülve egy kormányhivatali környezetbe, a feletteseim és a kollégáim is támaszkodnak a szakmai tudásomra, elismernek, mint szakembert – korábban ezt a kórházi környezetben nem tapasztaltam. Büszkeség számomra az is, hogy mivel lehetőségem volt előadásokon átadni a táplálkozással kapcsolatos ismereteket, sokszor keresnek meg a helyi szervezetek, médiumok, hogy nyilatkozzak egy témával kapcsolatban, ezzel elismerve a tudásomat. Maradandó élmény volt számomra az is, amikor néhány kistelepülés hátrányos helyzetű kisiskolásaival találkozhattam egy-egy program vagy előadás keretében. Az egészséges táplálkozással kapcsolatos játékos előadások ugyan szakmailag talán nem kiemelkedőek, de a gyerekek szeretete és jókedve, és hogy a tapasztalt körülmények ellenére is mennyire lelkesek voltak, a mai napig feltöltenek.
A jövő dietetikája – mit vizionál, merre tart, merre kellene, hogy tartson a dietetikusi hivatás?
Szeretném, ha a jövőben a dietetikus szakma nagyobb elismerést kapna minden területen, hiszen a munkánkra nagyon nagy szükség van.
Szeretném, ha a társszakmák is elismernék a tudásunkat. Ha az írott és online médiában is nagyobb szerepet kapnának a dietetikusok, és sikerülne visszaszorítani az 1-2 napos online tanfolyamon végzett „táplálkozási tanácsadók” szakmaiatlan, sokszor inkább ártó tevékenységét. Szeretném, ha a jövőben komplex népegészségügyi programok keretében segíthetnénk a lakosságot, hosszú távon, és az emberek egészségi állapotának javítása, egészségtudatosságuk fejlesztése a mindenkori politikai helyzettől függetlenül kiemelt jelentőséget kapna.
Szakszon Flóra
dietetikus (Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem)
Miért ezt a szakmát választotta? Kérjük, mutassa be röviden szakmai területét.
A gimnáziumi években nagyon szerettem a kémiát, így eleinte gondolkodtam a vegyészmérnöki pályán, viszont a kémia szeretete mellett nagyon vágytam arra, hogy nap mint nap emberekkel foglalkozhassak és segíthessem őket. Ez a két fő szempont vezérelte az útkeresésem, amíg rá nem találtam a dietetikai hivatásra. Ezt követően már gördülékenyen folytatódott minden, és tudtam ez lesz az én utam.
Jelenleg a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen, a Sport-táplálkozástudományi Központban dolgozom, ahol a dietetikán belül azt a szakterületet képviselhetem, ami legközelebb áll hozzám. A sport mindig is szerves részét képezte az életemnek, így saját bőrömön is tapasztaltam mekkora jelentősége van a sporttáplálkozásnak a teljesítmény optimalizálásában. A Sport-táplálkozástudományi Központban rendkívül széles területen tevékenykedünk, beleértve a sportolóknak tartott komplex dietetikai tanácsadásokat, a (sport)táplálkozással kapcsolatos edukációs tevékenységet, a sport-specifikus dietetika szakirányú továbbképzést, a kiemelt sportolóknak tervezett sportos menüt, illetve az 1-es típusú diabétesszel élő gyermekek és családjaik életkörülményeinek további javítását célzó programot.
Mik a legnagyobb kihívások a szakmai területén?
A sporttáplálkozás területén kihívást jelent az extrém terhelés okozta extrém energia- és tápanyagszükséglet biztosítása, illetve a teljesítmény maximalizálásának támogatása, hiszen egy verseny során századmásodpercek dönthetnek a végeredményről. További kihívást jelenthet, hogy a sportolók ugyanúgy küzdhetnek például különböző betegségekkel, allergiákkal, intoleranciákkal, evészavarokkal, amiket szintén figyelembe kell venni a sportolóknak tartott dietetikai tanácsadások során. Dietetikusként ismernünk kell továbbá az étrend-kiegészítők rendkívül széles és folyamatosan bővülő palettáját, és az összetevőkkel kapcsolatos szakirodalmat is, hogy naprakész és megbízható információkkal szolgálhassunk.
Melyik a legkedvesebb szakmai sikere?
Azután, hogy 2020-ban az első évfolyamban elvégeztem a sport-specifikus dietetika képzést, rögtön lehetőségem nyílt a Sport-táplálkozástudományi Központ csapatába bekerülni dietetikusként. Önmagában ezt is sikerként élem meg, hogy a Központ részéről bizalmat szavaztak nekem. Az pedig, hogy évről évre új dietetikusokat oktatunk a sport-specifikus dietetika szakirányú továbbképzés keretében, akik naprakész tudással kerülnek ki a munkaerőpiacra, úgy, hogy készen állnak arra, hogy segítsék a sportszövetségek, akadémiák, klubok szakmai munkáját, rendkívül nagy büszkeséggel tölt el.
A jövő dietetikája – mit vizionál, merre tart, merre kellene hogy tartson a dietetikusi hivatás?
Az innovatív technológiák térnyerése az élet minden területén egyre jellemzőbb.
Azt gondolom, hogy dietetikusként nagyon fontos lépést tartanunk a technológiai újításokkal, és kihasználnunk az okoseszközök által nyújtott lehetőségeket.
A jövő dietetikájának elengedhetetlen részének tartom, hogy fejlesszük magunkat ezen a téren, így az oktatási tevékenységünk során is hangsúlyt fektetünk rá. A sporttáplálkozás területén a vízióm, hogy Magyarországon – Ausztráliához hasonlóan – a sportszakmai team szerves részét képezzék a sport-specifikus dietetikai szakemberek, az utánpótlás korosztálytól kezdve egészen az olimpiai élsport szintjéig.