Megjelent az Egészségügyi Világszervezet (WHO) friss jelentése a jódhiány megelőzésével és a jódbevitel szabályozásával kapcsolatban. A 2024 júniusában publikált jelentés szerint az európai régióban az enyhe jódhiány továbbra is elterjedt, amely komoly egészségügyi kockázatot jelent, különösen a sérülékeny csoportok számára.
A jódbevitelünk nagy része állati eredetű élelmiszerekből, elsősorban tejből, tojásból, húsból származik. Az egyes országok között nagy különbség van az élelmiszerekben levő jód mennyiségében, amely a termőföld jódtartalmára és eltérő takarmányozási és állattartási technológiákra vezethető vissza.
A növényi étrend előtérbe kerülésével az enyhe jódhiány kockázata megnőtt az WHO európai régiójában. Fontos, hogy ennek a népegészségügyi szakemberek és döntéshozók is tudatában legyenek.
A hosszabb ideig fennálló enyhe jódhiány következményei lehetnek a pajzsmirigy-megnagyobbodás (golyva), csökkent testi és szellemi teljesítőképesség, a terhes nőknél pedig a magzati fejlődési zavarok, vetélés vagy halvaszületés, újszülöttek alacsony születési súlya vagy értelmi képességeinek csökkenése.
Három gyakorlati terület van, amely kulcsfontosságú a lakosság jódellátottságának javítása érdekében:
- Kiemelt fontosságú a jódellátottság folyamatos monitorozása, különösen a gyermekek és várandós nők körében.
- Fontos továbbá a lakosság megfelelő tájékoztatása, hiszen, ha a fogyasztók tudatában vannak a jód élettani hatásaival és a jódhiány káros következményeivel, az ösztönzi őket a jódozott só használatára.
- A jódpótlásra a WHO által máig ajánlott, költséghatékony jól működő stratégia a só jódozása. Nem elég azonban az étkezéseknél jódozott sót használni, a feldolgozott élelmiszereknek is jódozott sót kellene tartalmazniuk. A sóbevitelnél azonban továbbra is figyelemebe kell venni, hogy ne haladjuk meg a napi maximális 5 grammos fogyasztást.
Nemzetközi példák és előrelépések a jódhiány kezelésére
A nyugati államokban általában nem kötelező a só jódozása, a jódozott só használatának törvényi szabályzása a WHO-régió keleti államaira jellemző. Előrelépés történt ugyanakkor Hollandiában és Belgiumban, ahol megegyezés született a kormányzat és az iparági szereplők között a jódozott só kenyerekben való használatáról (felismerve, hogy a kenyér, mint gyakran fogyasztott sótartalmú alapélelmiszer jó eszköze a jódpótlásnak).
Hazai jó gyakorlat a jódhiány kezelésére
Magyarország élen jár a jódhiányos táplálkozás problémájának kezelésében a tekintetben, hogy az – önmagában is példamutató – 2015-ben hatályba lépett 37/2014. (IV. 30.) EMMI rendelet („közétkeztetési rendelet”) alapján a naponta sokezer felnőtt és gyermek által igénybe vett közétkeztetésben az ételkészítéshez kizárólag a jódozott konyhasó használható.
További részletek a WHO-jelentésben.