A tejcukor-érzékenység vagy más néven laktózintolerancia a leggyakoribb ételintolerancia, az európai lakosság körülbelül 10-30%-át érinti.
A probléma hátterében az áll, hogy a szervezetben a tejcukrot a laktáz (béta-galaktozidáz) enzim bontja le, azonban van, akinél ez az enzim egyáltalán nem, vagy csak kevés termelődik, így a tejcukor lebontása nem történik meg a vékonybélben. Az tovább halad, és a vastagbél baktériumai a laktózból különböző puffadást okozó gázokat (hidrogén, széndioxid, metán) és a hasmenésért felelős rövid szénláncú zsírsavakat képeznek.
A laktáz mennyisége az életkor előrehaladtával természetes módon csökken, így jellemzően felnőttkorban alakul ki laktózintolerancia. A csecsemőket érintő, veleszületett laktózintolerancia nagyon ritkán fordul elő.
Érzékenység kialakulhat bizonyos, a vékonybelet érintő betegségekhez társulva is. Ilyen például a Crohn betegség, lisztérzékenység, különböző bélfertőzések, de akár antibiotikumos kezelések után is jelentkezhet.
Akiben nincs elegendő laktáz, annál a tejek, tejtermékek és más laktóz tartalmú élelmiszerek (például péksütemények, felvágottak, csokoládék) fogyasztását követően hasmenés, émelygés, puffadás, hasi fájdalom jelentkezik.
A tünetek megszüntethetők, ha a laktóztartalmú ételeket kiiktatjuk az étrendünkből vagy, ha azokat laktózmentes változatokra cseréljük. Emiatt azonban előfordulhat, hogy a szervezetünk nem jut elegendő kalciumhoz, aminek például csontritkulás lehet a következménye. Ezért is fontos, hogy laktózérzékenyként is fogyasszunk legalább napi fél liter tejet vagy ennek megfelelő kalcium tartalmú tejterméket.
{tudtae}
Egy 2,5 dl-es pohár tej kalcium tartalmának (300 mg) az alábbi mennyiségű tejtermékek felelnek meg:
- 2,5 dl natúr joghurt vagy kefir
- 300 gramm sovány túró
- 330 gramm cottage cheese
- 40 gramm edámi vagy tilsiter sajt
- 60 gramm feta vagy mozzarella sajt{-tudtae}